A felkészülés nem sikerült valami jól, a versenyt megelőző hetekben elég stresszes volt a meló, és az idő is kezdett lehülni, ennek következményeként beköszöntött a szokásos arcüregproblémám. Inkább csak bulira vettem a versenyt, mármint olyan szinten, hogy nem fogom magam kinyírni ha nem muszáj.
A pakolás egy rémálom, fele cuccomat mások vitték, a többit meg be kellett logisztikázni Szilviék Escortjába (köszi nekik, hogy odaadták, a Hacsi lassan elköltözik tőlem, így kímélve van már). Na de sebaj, aránylag időben felértünk pénteken Csillebércre, a versenynek otthont adó gyerektáborba. Azt hittem Gabeszék már a kész sátorral fognak várni minket, de sajnos dugóba kerültek, miközben új cipőjét hozták el.
A délután nagy része a sátor összeeszkábálásával telt :) Végül sikerült elég otthonos helyet kialakítani segítőinknek. Sajnos egész végig esett az eső, és éjszaka még jobban rákezdett.
Másnap reggel folytattuk a berendezkedést ideiglenes otthonunkba. Sajnos az eső csak olyan 10-11 óra felé állt el. Akik megnézték a pályát, eltömődött kerekekkel tértek vissza. Délben pontosan! rajtoltunk, az első körben nagy tumultus, tülekedés. Nyugodtan tűrtem, elvégre ráérek. Aztán szépen alakult a dolog, és lehetett haladni. Csak a pálya még elég sáros volt, a kerítésen kívüli emelkedőt nem is tekertem ki, túl magas lett volna a pulzus, és futva talán még jobban is lehetett haladni. Végig Gabesszal haladtam, az volt a tervem, hogy az elején rárakom a kereket, és megyek az ő laza tempójában. Aztán nem így lett: Ő egy tányérral ment, és már előtte héten, az edzéseken sem tudtam az ő ütemében menni, mert nem volt egyforma az áttételünk, valamint mintha pár részen jobban adta volna ki nekem, és gyorsabban tudtam volna haladni. Így tovahaladtam.
Teltek a körök, teltek az órák, úgy három óránként érkezett mindig egy holtpont, de sikerült túljutnom rajtuk. Mintha túl gyorsan mentem volna ezen gondolkodtam, bár azért Dénestől már kaptam egy kört.
Aztán az egyik frissítéskor Szilvi meg is jegyezte, hogy szerinte túlságosan is megyek: 5. helyen vagyok, míg Gabesz 12. Mondom, igaza lehet, vissza is vettem a tempóból, beálltam 17:30-18:00 perces körökre. Dénestől újra kaptam egy kört, talán még előtte Baross Bálint is adott egyet, közben mindig váltottunk pár szót, ki, hogy van. Sötétedésig nem is történt semmi extra, aztán elkezdett cseperegni, esni.
A pálya kezdte felvenni régi sáros formáját, és egyre rosszabb lett. Szóltam hű segítőimnek úgy este tíz, fél 11 magasságában, hogy kimegyek még egy körre, aztán ennék valamit, de hogy ez hosszú kör lesz. Még annál is hosszabb lett: A kör felénél eltömődött mindkét kerekem, hosszas pucolás után tudtam csak újra halani, de akkor sem sokat. Újra meg kellett állnom takarítani, ekkor ért utol Gabesz, megjegyezve, hogy "fasza, mi?" - "Ja, mondom". A kör második felében egyszerűen nem bírtam haladni, kikészített a sár, a bringát vinni nem lehetett, mert vagy 50kg volt a rátapadt földtől, lepucolni meg nem sok értelme volt, mert két méter után újra ráragadt. Nagy nehezen bevonszoltam a célba, aztán leültem egy székbe, és gondolkodtam, hogy mi legyen. Tibi közben le akarta mosni a bringám, de nem engedték előre a mosóban. Persze mindenki tökéletesen tisztára akarta mosni a bringáját, és nem volt külön mosó a szólósoknak. Nem értem, de mindegy.
Felhívtam Fityiszt, hátha tudna keríteni nekem egy pár cyclocross külsőt, szegényt álmából vertem fel, a rossz idő miatt lefeküdtek aludni, feladva duós első helyüket. És még gumit sem tudott szerezni. Bereczki Laci mondta, hogy van még egy 1db 26os sárgumijuk...mit kezdjek én azzal a 29esen? Rakjuk be a 26os kerekeket sárgumival. Mondom egy próbát megér, de én már nagyon fáztam, elmentem megfürödni. Mire visszaértem, Petyus már rendbe is vágta a bringát, furán mutatott a 26os kerekkel. Kimentem a körre, de annak ellenére, hogy a bringával lehetett haladni, már nem volt az igazi. Nem szabad hosszabb időre megállni, igaza lett a tapasztaltabbaknak. Így a kör végén begurultam, és hagytam a francba az egészet. Befeküdtem a kocsiba, és aludni próbáltam, közben néha fel-fel néztem, láttam, hogy Gabesz hősiesen küzd tovább. Aztán hajnali 5 órakor úgy döntött a versenybíróság, hogy félbeszakítják reggel 8ig a versenyt, a pálya állapota miatt...reggel 8kor sem volt még alkalmas a pálya, így 17 óra után vége lett a 24 órás versenynek. Gabesz felküzdötte magát a 3. helyre, én meg 11 és fél óra utáni körszámommal 8. helyen végeztem. Összeborítottuk a sátrat, bepakoltuk a cuccokat a kocsikba, aztán 10kor eredményhirdetés. Szilviék lánycsapata megszerezte az első helyet, gratula nekik!
Szilvivel úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, nem töltünk el még egy éjszakát a csillebérci szállón.
Ennyi, az első 24 órásom, ami 17 óra volt, de nekem csak 11 és fél. Nem bántam meg, és szerintem még tuti fogok indulni ilyen hosszú versenyen, csak ha eső van, akkor itt, Csillebércen, nem.
Köszönöm a segítséget Tibinek, Esztinek és Petyusnak! Nagyon jó, volt, hogy megbízható emberekre támaszkodva, nyugodtan róhattam a köröket.
Fotókért pedig köszönet Hostya Zolinak!
