2010. július 27., kedd

Topsix #3 - Kirchberg, avagy 3800m szint 88km alatt

Idei második Topsix maratonként a sorozat harmadik állomására látogattunk el Gabesszal.
Pénteki indulás, odafele újfent irigykedtünk az osztrák tájakon és falvak rendezettségén.




A szállásunk pont a rajt mellett volt, és a szakács korábban bejött reggel, hogy még rajt előtt 2 órával elkészítse a reggelit.
Reggeli után összedobtuk a bringákat, és elmentünk bemelegíteni. Start előtt negyed órával visszaérkeztünk, de már csak a sor legvégére sikerült beállni. Nem aggódtam emiatt, mert ezt a versenyt csak tapasztalatszerzéznek szántam Salzkammergut előtt, nyugodt egyenletes tempót terveztem.
Az elején sikerült is nem ellőni a pulzust, szépen tekertem a tömegben, apránként haladtam át a sporttársakon, mások szélárnyékát kihasználva. Aztán hamarosan kezdődött az első mászás. Szép egyenletes tempóban haladtam, a széles dózerúton. A mászás első harmadában utolértek a rövidtávosok, voltak köztük, akik szép hangokat hallattak erőlködés közben. Gabeszt szokás szerint az elején magam mögött hagytam, mondván, hogy majd úgyis felér. Láttam is mindig fehér bukóját lepillantva az alsóbb szerpentinekre. Az első lejtőzés egy technikásabb, saras, köves volt, ahol a külföldiek megmutatták, hogy az ilyen részeken nem bírnak menni. Néhol nekem is le kellett szállnom, máshol alig bírtam kikerülni az előttem elcsúszó sporikat. Valahol ennek a lefelének az aljában értem utol Dantét, akivel a második mászás tetejéig szinte együtt haladtunk. Itt sem történt semmi érdekes, persze leszámítva, hogy 4 mászás volt a távon, melyeknek leküzdése darabonként kb. 1 órát vett igénybe. Frissítőpontokban nem volt hiány, és nagyon fasza terülj-terülj asztalkám volt: gélek, iso, banán, dinnye, víz, kóla, süti, stb. Legközelebb jövök, akkor nem tömöm tele a zsebem indulás előtt saját gélekkel, mert feleslegesen viszem a plussz súlyt. A pálya mellett nagyon sok tehén is volt, előfordult, hogy meg kellett állnom, átengedni hármat. Az első lefelét leszámítva a többi sotter volt, na, itt aztán bírnak menni az osztrákok, németek, nem is értem, hogyan. Egyszerűen félelmetes tempót diktálnak. Én meg azon vagyok, hogy ne essek le az útról a szakadékba. A harmadik mászás az nagyon durva volt, szó szerint mászni kellett, bringát cipelve. Hát ez egy kicsit kikészített idegileg, de legyűrtem, és utána újra erőre kaptam. A negyedik mászás előtt frissítő, jól beittam kólából, mondom itt már tuti utol fog érni a Gabesz, és akkor teszem rá a kereket, megyünk egy jó tempót felfelé. Hát jó tempót azt mentem, mert csak előzgettem az embereket, bár jelentősen gyorsulnom nem sikerült. A cél előtti lefelé jó technikásra, és sárosra sikerült, aztán a 4x pálya egy szakaszán kellett haladni, fasza döntött kanyarokkal. Beértem, az időm 6 óra pár perc, és Gabben már lefürödve, szépen felöltözve várt rám. Sajnos eltévedt, és lejött a középtáv útvonalán.
Gyors bringamosás, fürdés.




Lekajáltuk és leittuk a bónokat, nagyon finom ennivaló volt. Lőttem pár fotót egy 2011-es XTR-rel szerelt bringáról, amivel indultak is. Aztán szépen kényelmesen hazaindultunk.

Jó volt, sikerült jól beosztanom az erőmet, gyönyörűszép tájon, nagyon jól szervezett maratonon vettem részt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése