Még a héten azt gondoltam, hogy elindulok a szombati XCO-n is, edzésként, de aztán kaptam a híreket, hogy milyen a "pálya": egy prérin kaszáltak egy nyomvonalat. Szombaton reggel meg is győződhettem nem megfelelősségéről. Még 29essel is iszonyatosan rázott, jó meleg is volt, így nem indultam el. Inkább frissítettük csapattársainkat. Jó döntés volt, látva a melegben meggyötört arcokat.
Délután pihi, este finom vacsi, aztán alvás. Szerencsére sikerült elkérni a légkondi távirányítóját, így tudtunk aludni is.
Vasárnap reggel korán kelés, pakolás, készülődés, kocsival beparkolás a rajt-cél területen. Tovább folytattuk a készülődést, befutott a support team is, elmondtuk nekik az instrukciókat. Aztán várakozás, mert a 10 órás rajt csúszott vagy háromnegyed órát, mert még folytak a nevezések, szép, mondom. Rajtnál beszólítás, persze én még nem kerültem a beszólítottak közé, de azért az zavart, hogy az elit nőket (középtáv) beszólították a beszólított és nem beszólított férfi hosszútávosok közé.
Rajttal nem volt gond, meg a betonos felvezetéssel sem, bár néha egy kicsit féltem, hogy el fogunk-e férni egymás mellett. Próbáltam nem magasra engedni a pulzusomat, ami a betonos emelkedő tetejéig sikerült is. Aztán innét valahogy nem sikerült kontrollálni, mentem, csak mentem, pulzus az egekben, csodálkoztam is, hogy kiket érek utol, és előzök meg. Dénes szerelt az út szélén, megint túl erős volt, és kitekerte a kereket a vázból. Vizdivel mentem egy darabon, lendületesen kerülgette a bénázókat, aztán valahogy elhagytam. Elértük az első frissítőt, megkaptam a két kulacsot, és nyomtam tovább, még mindig próbáltam nem menni annyira, mint amennyire a lábaim vittek, de nem sikerült 160 alá vinni a pulzusomat, tudtam, hogy meglesz ennek a böjtje... Beértünk egy erdősebb részre. Valahol itt hagytam el Fityiszt, aki a bozótban éppen defektet szerelt. Innét elég eseménytelenül telt az út, mindig volt kire tenni a kereket, de aztán valahogy elmaradt mindenki.
Másfél óra tájékán éreztem, hogy nagyon süt a nap, tömtem is magamba az elektrolit kapszulákat. Újra frissítés, finom hideg vizecske a fejemre, hátamra, jól esett nagyon. Szabiék mondják, hogy nagyon jól megyek, nyomjam neki. Megyek én nem kell aggódni, túlságosan is. Olyan 3 - 3 és fél óra tájékán elért a vég, itt volt a középtávos kör vége, ami sík dózerutas volt, na itt nem akart forogni a lábam, elfogyott az elektrolitos kapszula is. Az átvezető részen utolértem Zsoleszt, gondolom az előző napi XCO nem tett jót neki. Aztán hátranéztem, és jött...a kalapácsos ember, Gabesz személyében. Mondta ő is, hogy a masterban valószínűleg nagyon jó helyen vagyok, én meg mondtam neki, hogy jó, csak a lábaim már nem igazán forognak. Ő sem volt valami jó állapotban, itala már elfogyott egy ideje, adtam neki egy kortyinkát. Próbáltam menni vele, de nem jött össze. Aztán végre itatás újra, na itt már meg kellett állni, bevettem egy nagy adag elektrolitot is, meg döntöttem magamra a vizet.
Aztán itt ért a hidegzuhany, míg mi frissítettünk jött Dénes, mint a rakéta, mondom ne-ne. Megindultunk Gabesszal, de én nem bírtam a tempót, újra elment tőlem, felért Dénesre, aztán együtt haladtak, én meg egyedül, csak néha láttam a hátukat.
Újra visszaértünk Hidegkútra, újabb frissítés, információként közölték, hogy itt vannak előttem 20 másodperce. Innét újra erőre kaptam, bírtam forgatni a pedálokat. Próbáltam nyomni neki, ahogy csak bírtam, bár a combjaimban már éreztem a görcs támadását, éledezett a szörny. Eléggé sík volt a terep, és sok FNL, sikerült felérni Gabeszra, és Dénesre, yess! Aztán a szörny támadott, a bal combom belső fele úgy begörcsölt, hogy le kellett szállnom, és megmasszírozni magam. Hát mondom, ennyi, visszaültem, de érdekes módon egész jól bírtam haladni, újra képbe kerültek Gabeszék, az aquapark melletti rövid, kicsi emelkedő előtt még azt gondoltam, hogy meg tudom sprintelni, és beelőzni őket, de az emelkedő teteje előtt azt mondta mindkét lábam, hogy rotty, így innét szépen begurultam.
Alig bírtam összeszedni magam, nagyon kikészített a hőség. Sikerült lemosni magam a mosdóban, majd elmentünk zuhanyozni, most egyáltalán nem hiányzott, hogy nincsen melegvíz. Aztán visszaérve böngésztük az eredménylistát, amin furcsaságokat véltünk felfedezni: Dénes 3. én 4., de mit keres egy elit német srác, és Blazsó Marci a mi kategóriánkban az első és második helyen? Hát a szervezők igencsak elnéztek valamit, de nem csak a mi kategóriánkkal volt baj. A 18:00-ás eredményhírdetés csúszott, először bemondták, hogy fél órát, aztán nem mondtak semmit, olyan este 8 után pár perccel meg lett tartva a UCI kategóriák eredményhírdetése, aztán semmi, majd talán az egyik maratonon megtartják, ha addigra sikerül kibogozni a listákat. Mindegy, Dénessel megtartottuk a magunk eredményhírdetését, mint ahogy mások is megcsinálták még korábban. Kicsit szomorú voltam, hogy így elbaszták az egészet, régen volt az már, hogy dobogón állhattam.
Köszi a frissítést Szabi! Jó, hogy végre volt support teamünk is!
