Lohéac és Le Croisic

A mai napon eltévedtünk egy településre (Lohéac), ahol megnéztünk egy autósmúzeumot. Volt itt minden, amit csak akartok. És nem csak kocsik, mindenféle közlekedési eszköz: hajó, kétéltű, tandem, pedálos kisautó, szekér...
Persze a fotóapparátom pont itt merült le, de szerencsére a többiek bőszen kattogtattak.


Ja, a múzeumhoz tartozik két versenypálya is, a nagyobbikon mindenféle Porsche, BMW, Subaru és egyéb finomság körözött. A kisebbiken meg drifttaxizás volt. Miután a BMW hátsó kereke feladta a harcot, mi is továbbindultunk.

Útközben találtunk egy jó kis éttermet, ami vasárnap ellenére nyitva volt, hurrááá! Ettük finom pizzát. Aztán üzemanyaggondjaink támadtak, mert már egész úton azt figyeltük, hogy hol van egy nyitva lévő benzinkút...hát nem volt. Aztán valami kútfélét láttunk, ahol volt mozgás: Egy önkiszolgáló, kártyás kút volt az. Fasza! Próbálom a kártyámmal, nem eszi...persze chippes kell neki, anyád...szerencsére kollégámé az volt.

Ezután szépen leautóztunk Le Croisic-ba, ami híres "sótermelő" vidék. Mindenfelé vizes gödröket lehetett látni, amit megtöltenek tengervízzel, és megvárják, hogy elpárologjon, aztán szépen visszamarad a só. Persze ne gondoljatok a szép fehér asztali sóra :D Egy kicsit barnás, zöldes...
Ezen a részen annyira sós a tenger, hogy minden fémet nagyon gyorsan megesz (nem vennék innen autót). Kisétáltunk egy világítóronyhoz, és ott is sok fémlétrának már csak a maradványai látszódtak, totál elpárologtak. Sikeresen könnyítettem magamon a világítótorony aljában lévő sziklákon állva, csak vigyázni kellett, mert rossz irányból fújt a szél, meg mindig jött egy csónak arrafelé :D Aztán visszafelé megtaláltuk a nyilvános WC-t is, de akkor már nekem mindegy volt.
Gyorsan fogyott az idő, és még meg akartunk nézni egy helyet, így bevágódtunk a kocsiba. Az óceánpartot követve gyönyörű kilátásban volt részünk, meg is kellett állni egy részen. Kb. 1 órás autózás után elértünk aznapi utolsó célunkhoz: Saint-Nazaire után van egy nagyon szép híd, ami egy öblöt ível át, és tényleg ível, mert szépen emelkedett az út rajta. A túloldalon meg kellett állnunk gyönyörködni, aztán vissza, és haza (azaz a szállásra). Huh, hosszú nap volt, le kellett pihenni hamar.

Képeket sajnos nem tudok felrakni (igazából nincs türelmem kivárni, míg ezen a szar neten felmegy). Ha majd lesz gyorsabb netem, akkor feltöltöm.

Saint Malo reloaded

Nah, mivel korán kelés nem volt, így visszatértünk a közelebbi óceánpartra, Saint Maloba. Először az ócenáriumot terveztük megnézni, de aztán gondoltunk egyet, és megnéztük a partot, hátha fasza nagy dagály van...de nem volt. Kicsit magasabban volt a víz szintje, már nem tudtunk volna szárazon átkelni a közeli szigetre:

Sétáltunk jó sokat a parton, megnéztünk egy világító tornyot is. Ja sikeresen vizes lett a lábam, rosszul számoltam ki, hogy mennyire jön ki a hullám :)
Újra bevettük magunkat a történelmi belvárosba, és ettünk egy nagyon jófajta szendvicset. Ezt nevezem annak, nem mint az otthon akárhol kaphatót: Ropogósan friss bagett, bacon szalonna, paradicsom, salátalevél...nyammm.
Go vissza a kocsihoz, aztán irány az ócenárium. Hát, kicsit csalódtam...aki volt már ilyesmiben (én már voltam a Camponában), az már nem sok újdonságot talál. Egyedül talán a cápás terem volt jó, ahol körbe-körbe úszkáltak a vicsorgó ragadozók.

Az épületen kívül volt egy rájasimogató, de nem volt valami nagy szám, meg már tanult kollégám (járt már itt) elbeszéléséből tudtuk, hogy van valami "tengeralattjáró" szerűség is. Megnéztük...annyiból állt, hogy 4 személyes hengerek úszkáltak a vízben, amikbe felülről egy csigalépcsőn lehetett lemenni, a víz alatt lévő részbe, miközben mozgott, így igyekezni kellett, hogy mindenki beszálljon. Egy ablakocska volt vágva, amin keresztül egy érdekesen berendezett víz alatti világ tárult elénk (jobban is meg lehetett volna csinálni).
Na, de mindegy, ez is megvolt. A google maps-on láttuk, hogy van itt két híd is, gondoltuk, hogy kocsikázunk egyet. Így Dinard felé vettük az irányt. Az első, hosszabb híd volt errefelé. Kiderült, hogy ez tulajdonképpen az itt lévő ár-apály erőmű. Meg lehetett állni az oldalánál. Kicsit körbenéztünk, de nem volt semmi extra, csak büdös. Gyorsan továbbálltunk. Beértünk Dinardba, egész kis puccos városka, valami jobban menő üdülőövezet lehet. Volt Ferrari Testarossa a kaszinó előtt. A közelben vacsoráztunk, mert már nagyon éhesen voltunk. Érdekes volt a kaja, az eddig megszokottól eltérő volt, mert ízekkel is találkoztunk, csak itt már sok volt a jóból. Kicsit csípősre sikerült a kajám. Meg ez az este nem az enyém volt az tuti...fizetéskor két sms-t kaptam, nézem, kétszer szerepel ugyanaz az összeg, pedig a srác előttem húzta le a kártyám. Nem igazán beszéltek angolul, felhívtam a bankomat is, ahol mondták, hogy két tranzakciót látnak, aztán, hogy beszéljem meg az étteremmel, hogy küldjenek egy faxot, és az egyik tranzakció számát írják rá, hogy arról lemondanak. Na, persze, meg is fogják érteni. Hát nem is. Úgyhogy ennyiben maradt a dolog. Azóta az egyik összeget levonták, a másik meg zárolva maradt a számlán, így szerintem nem lesz gond, csak majd valamikor november elején oldják fel, várni kell, hogy elkölthessem :)
Rossz szájízzel hútunk vissza szállásunk felé. Persze a kisvárosban, miért is ne pont most, engem igazoltatnának? Szerencsére normális volt a rendőr, kicsit beszélt angolul is. Kérdezte, hogy miért vagyunk ott, mennyi ideig...sosem értettem ezt, mi köze hozzá, miért ne lehetnék ott? De persze szépen, illedelmesen válaszoltam neki.
Aztán mára sok volt a jóból, gyorsan ágyba bújtam.

Kukkants be az alábbi albumba:

Franciaország, Saint Malo Reloaded

Unalmas hétköznapok

A hétköznapok kicsit monotonak, és unalmasak.
Meló reggeltől, estig. Aztán gyors bevásárlás a közeli szupermarketben, ami sosem sikerül gyorsra. Vacsorázni már egyre kevesebbszer megyünk el étterembe, mert ott tuti, hogy eltöltünk másfél órát.

Csütörtökön megint mosásnap volt. Közben bevásároltunk és vacsoráztunk is :)

Pénteken meg oda mertünk menni este 7 óra előtt vacsorázni egy étterembe, nagyon furcsán néztek. Aztán megnyugtattuk, hogy megvárjuk a hét órát, addig iszunk valamit.

Vacsora után megvarrtam a farmeromat, mert "kifingtam" a hátsóját. Nem tudom, de valahogy elhagyta magát a varrás a derékrészen, ideiglenesen összeraktam, majd apu megcsinálja otthon.


Hétvégére újra beterveztük a dél felé irányuló túrát, szombati napra. Hát ez megint nem fog összejönni, mert pl. most majdnem hajnali 3 van, és itt gépelem a blogomat. Meg is egyeztünk, hogy ma újra meglátogatjuk Saint-Malot. Van ott egy nagy akvárium, amit állítólag érdemes megnézni. Ha ma időben lefekszünk, akkor holnap irány dél!

Na, most gyorsan alszom! :)
Jóéjt!

Josseline chateau

Na, ez a hétvége kicsit lazább volt, mint a többi.
Szombaton elautóztunk a kicsit több mint 50km-re lévő Josseling városkába.

Nagyon szép történelmi kis utcácskái és belvárosi része van.
Végigfolyik rajta egy folyó, aminek a partján található egy kastély, ami még a XI. században épült.

Persze azóta már leromboltkák-újjáépítették-leromboltkák-újjáépítették-leromboltkák-újjáépítették. Sz'al egy közel 100 éves épületet nézhettünk meg. Háromnegyedórás vezetés volt, persze franciául, milyen más nyelven...Ez idő alatt 4 nagy termen mentünk végig, na a termek is nagyok voltak, de nem annyira, hogy ennyi idő legyen, de egy-egy teremben ilyen sokáig tartott a mondóka.

Ezután szerettünk volna harapni valamit, mert már délután 3 is elmúlt. Azonban ezeknél a szemet franciáknál csak 12-14 között lehet ebédelni. Volt üdítő meg fagyi. Ittunk egy colát...

Aztán megpróbáltunk megkeresni egy felduzzasztott folyót...
Egy kis telefonos segítséggel, plussz a gps-szel sikerült is. Nagyon szép, majdnem olyan, mint egy tó. Igen aktívan sportoltak is a vízfelszínen.

Kicsit megfáradtunk, így irány haza, persze egy kis vacsit be kell dobni valahol Rennesben. Beérve a városban terelés fogadott minket, vissza kitereltek a körgyűrűre, mert pont a focistadionhoz értünk, ahol éppen focimeccs volt. Aztán valami csoda folytán sikerült egy olyan leágazásnál visszamenni, ami mellett volt egy bevásárlóközpont. Gyorsan megtámadtük a pizzériát. Finom desszertet ettem, a nevét ne kérdezzétek, de valami fagyi+fánk kombó volt. Vacsi után körülnéztünk, de nem volt semmi érdemleges vásárolnivaló. Ennivalót vettünk vasárnapra, semmi mást.

Hazakocsikáztunk, aztán ittunk egy kis bort, és nyugovóra tértünk.

Másnapra pihinap volt betervezve: Bementünk ebédelni Rennesbe, oda mentünk, ahová előző vasárnap, de most nem volt valami barátságos a kiszolgálás, egy idősebb pincér volt (vagy lehet, hogy ő volt a tulaj, és nem szeret vasárnap dolgozni), de az hagyján, hogy nem beszélt angolul (ehhez már hozzászoktunk), de még türelmetlen is volt. Gyorsan rendeltünk olyan kaját, amiről tudtuk, hogy jó lesz, aztán megettük és elhúztunk. Kerestünk egy másik kávézót, ahol ettünk desszertet, és ittunk egy jó kávét.

Franciaország Josselin

Vacsi

Tegnap este csináltam egy kis vacsit a magyar csapatnak.

Jófajta hagymás, szalonnás rántotta. Jó egy kis hazai íz a sok francia kaja után.

És nézzétek, milyen érdekesek errefelé a teafilterek (bár még csak ezt az egy teát vettem, lehet, hogy csak ez ilyen):


Ja, a vacsi előtt meg mosoda volt a program. Bedobtuk a ruhákat a gépekbe, és elmentünk bevásárolni, és visszaérve még megvoltak a ruhák :)