Sétáltunk jó sokat a parton, megnéztünk egy világító tornyot is. Ja sikeresen vizes lett a lábam, rosszul számoltam ki, hogy mennyire jön ki a hullám :)
Újra bevettük magunkat a történelmi belvárosba, és ettünk egy nagyon jófajta szendvicset. Ezt nevezem annak, nem mint az otthon akárhol kaphatót: Ropogósan friss bagett, bacon szalonna, paradicsom, salátalevél...nyammm.
Go vissza a kocsihoz, aztán irány az ócenárium. Hát, kicsit csalódtam...aki volt már ilyesmiben (én már voltam a Camponában), az már nem sok újdonságot talál. Egyedül talán a cápás terem volt jó, ahol körbe-körbe úszkáltak a vicsorgó ragadozók.
Az épületen kívül volt egy rájasimogató, de nem volt valami nagy szám, meg már tanult kollégám (járt már itt) elbeszéléséből tudtuk, hogy van valami "tengeralattjáró" szerűség is. Megnéztük...annyiból állt, hogy 4 személyes hengerek úszkáltak a vízben, amikbe felülről egy csigalépcsőn lehetett lemenni, a víz alatt lévő részbe, miközben mozgott, így igyekezni kellett, hogy mindenki beszálljon. Egy ablakocska volt vágva, amin keresztül egy érdekesen berendezett víz alatti világ tárult elénk (jobban is meg lehetett volna csinálni).
Na, de mindegy, ez is megvolt. A google maps-on láttuk, hogy van itt két híd is, gondoltuk, hogy kocsikázunk egyet. Így Dinard felé vettük az irányt. Az első, hosszabb híd volt errefelé. Kiderült, hogy ez tulajdonképpen az itt lévő ár-apály erőmű. Meg lehetett állni az oldalánál. Kicsit körbenéztünk, de nem volt semmi extra, csak büdös. Gyorsan továbbálltunk. Beértünk Dinardba, egész kis puccos városka, valami jobban menő üdülőövezet lehet. Volt Ferrari Testarossa a kaszinó előtt. A közelben vacsoráztunk, mert már nagyon éhesen voltunk. Érdekes volt a kaja, az eddig megszokottól eltérő volt, mert ízekkel is találkoztunk, csak itt már sok volt a jóból. Kicsit csípősre sikerült a kajám. Meg ez az este nem az enyém volt az tuti...fizetéskor két sms-t kaptam, nézem, kétszer szerepel ugyanaz az összeg, pedig a srác előttem húzta le a kártyám. Nem igazán beszéltek angolul, felhívtam a bankomat is, ahol mondták, hogy két tranzakciót látnak, aztán, hogy beszéljem meg az étteremmel, hogy küldjenek egy faxot, és az egyik tranzakció számát írják rá, hogy arról lemondanak. Na, persze, meg is fogják érteni. Hát nem is. Úgyhogy ennyiben maradt a dolog. Azóta az egyik összeget levonták, a másik meg zárolva maradt a számlán, így szerintem nem lesz gond, csak majd valamikor november elején oldják fel, várni kell, hogy elkölthessem :)
Rossz szájízzel hútunk vissza szállásunk felé. Persze a kisvárosban, miért is ne pont most, engem igazoltatnának? Szerencsére normális volt a rendőr, kicsit beszélt angolul is. Kérdezte, hogy miért vagyunk ott, mennyi ideig...sosem értettem ezt, mi köze hozzá, miért ne lehetnék ott? De persze szépen, illedelmesen válaszoltam neki.
Aztán mára sok volt a jóból, gyorsan ágyba bújtam.
Kukkants be az alábbi albumba:
 |
| Franciaország, Saint Malo Reloaded |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése