Biiiiim

24h Csillebérc - Első huszonnégyórásom

2010-09-25T09:39:00.005+02:00

Nem is tudom, hogy mi késztetett erre a megmérettetésre...Talán az, hogy 24 órás versenyen duózni szeretek leginkább, de sajnos olyan embert nem nagyon találok, akiben megbízom annyira, hogy végig is csinálja. Jelenleg egy van ilyen, Gabesz, de ő meg ugye pár éve már inkább soloban nyomja. Így gondoltam, hogy duozom egyedül :) Saját magam csak megfelelő társ.
A felkészülés nem sikerült valami jól, a versenyt megelőző hetekben elég stresszes volt a meló, és az idő is kezdett lehülni, ennek következményeként beköszöntött a szokásos arcüregproblémám. Inkább csak bulira vettem a versenyt, mármint olyan szinten, hogy nem fogom magam kinyírni ha nem muszáj.
A pakolás egy rémálom, fele cuccomat mások vitték, a többit meg be kellett logisztikázni Szilviék Escortjába (köszi nekik, hogy odaadták, a Hacsi lassan elköltözik tőlem, így kímélve van már). Na de sebaj, aránylag időben felértünk pénteken Csillebércre, a versenynek otthont adó gyerektáborba. Azt hittem Gabeszék már a kész sátorral fognak várni minket, de sajnos dugóba kerültek, miközben új cipőjét hozták el.
A délután nagy része a sátor összeeszkábálásával telt :) Végül sikerült elég otthonos helyet kialakítani segítőinknek. Sajnos egész végig esett az eső, és éjszaka még jobban rákezdett.
Másnap reggel folytattuk a berendezkedést ideiglenes otthonunkba. Sajnos az eső csak olyan 10-11 óra felé állt el. Akik megnézték a pályát, eltömődött kerekekkel tértek vissza. Délben pontosan! rajtoltunk, az első körben nagy tumultus, tülekedés. Nyugodtan tűrtem, elvégre ráérek. Aztán szépen alakult a dolog, és lehetett haladni. Csak a pálya még elég sáros volt, a kerítésen kívüli emelkedőt nem is tekertem ki, túl magas lett volna a pulzus, és futva talán még jobban is lehetett haladni. Végig Gabesszal haladtam, az volt a tervem, hogy az elején rárakom a kereket, és megyek az ő laza tempójában. Aztán nem így lett: Ő egy tányérral ment, és már előtte héten, az edzéseken sem tudtam az ő ütemében menni, mert nem volt egyforma az áttételünk, valamint mintha pár részen jobban adta volna ki nekem, és gyorsabban tudtam volna haladni. Így tovahaladtam.

Teltek a körök, teltek az órák, úgy három óránként érkezett mindig egy holtpont, de sikerült túljutnom rajtuk. Mintha túl gyorsan mentem volna ezen gondolkodtam, bár azért Dénestől már kaptam egy kört.

Aztán az egyik frissítéskor Szilvi meg is jegyezte, hogy szerinte túlságosan is megyek: 5. helyen vagyok, míg Gabesz 12. Mondom, igaza lehet, vissza is vettem a tempóból, beálltam 17:30-18:00 perces körökre. Dénestől újra kaptam egy kört, talán még előtte Baross Bálint is adott egyet, közben mindig váltottunk pár szót, ki, hogy van. Sötétedésig nem is történt semmi extra, aztán elkezdett cseperegni, esni.

A pálya kezdte felvenni régi sáros formáját, és egyre rosszabb lett. Szóltam hű segítőimnek úgy este tíz, fél 11 magasságában, hogy kimegyek még egy körre, aztán ennék valamit, de hogy ez hosszú kör lesz. Még annál is hosszabb lett: A kör felénél eltömődött mindkét kerekem, hosszas pucolás után tudtam csak újra halani, de akkor sem sokat. Újra meg kellett állnom takarítani, ekkor ért utol Gabesz, megjegyezve, hogy "fasza, mi?" - "Ja, mondom". A kör második felében egyszerűen nem bírtam haladni, kikészített a sár, a bringát vinni nem lehetett, mert vagy 50kg volt a rátapadt földtől, lepucolni meg nem sok értelme volt, mert két méter után újra ráragadt. Nagy nehezen bevonszoltam a célba, aztán leültem egy székbe, és gondolkodtam, hogy mi legyen. Tibi közben le akarta mosni a bringám, de nem engedték előre a mosóban. Persze mindenki tökéletesen tisztára akarta mosni a bringáját, és nem volt külön mosó a szólósoknak. Nem értem, de mindegy.

Felhívtam Fityiszt, hátha tudna keríteni nekem egy pár cyclocross külsőt, szegényt álmából vertem fel, a rossz idő miatt lefeküdtek aludni, feladva duós első helyüket. És még gumit sem tudott szerezni. Bereczki Laci mondta, hogy van még egy 1db 26os sárgumijuk...mit kezdjek én azzal a 29esen? Rakjuk be a 26os kerekeket sárgumival. Mondom egy próbát megér, de én már nagyon fáztam, elmentem megfürödni. Mire visszaértem, Petyus már rendbe is vágta a bringát, furán mutatott a 26os kerekkel. Kimentem a körre, de annak ellenére, hogy a bringával lehetett haladni, már nem volt az igazi. Nem szabad hosszabb időre megállni, igaza lett a tapasztaltabbaknak. Így a kör végén begurultam, és hagytam a francba az egészet. Befeküdtem a kocsiba, és aludni próbáltam, közben néha fel-fel néztem, láttam, hogy Gabesz hősiesen küzd tovább. Aztán hajnali 5 órakor úgy döntött a versenybíróság, hogy félbeszakítják reggel 8ig a versenyt, a pálya állapota miatt...reggel 8kor sem volt még alkalmas a pálya, így 17 óra után vége lett a 24 órás versenynek. Gabesz felküzdötte magát a 3. helyre, én meg 11 és fél óra utáni körszámommal 8. helyen végeztem. Összeborítottuk a sátrat, bepakoltuk a cuccokat a kocsikba, aztán 10kor eredményhirdetés. Szilviék lánycsapata megszerezte az első helyet, gratula nekik!
Szilvivel úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, nem töltünk el még egy éjszakát a csillebérci szállón.

Ennyi, az első 24 órásom, ami 17 óra volt, de nekem csak 11 és fél. Nem bántam meg, és szerintem még tuti fogok indulni ilyen hosszú versenyen, csak ha eső van, akkor itt, Csillebércen, nem.

Köszönöm a segítséget Tibinek, Esztinek és Petyusnak! Nagyon jó, volt, hogy megbízható emberekre támaszkodva, nyugodtan róhattam a köröket.

Fotókért pedig köszönet Hostya Zolinak!

Topsix #3 - Kirchberg, avagy 3800m szint 88km alatt

2010-07-27T20:53:00.003+02:00

Idei második Topsix maratonként a sorozat harmadik állomására látogattunk el Gabesszal.
Pénteki indulás, odafele újfent irigykedtünk az osztrák tájakon és falvak rendezettségén.

A szállásunk pont a rajt mellett volt, és a szakács korábban bejött reggel, hogy még rajt előtt 2 órával elkészítse a reggelit.
Reggeli után összedobtuk a bringákat, és elmentünk bemelegíteni. Start előtt negyed órával visszaérkeztünk, de már csak a sor legvégére sikerült beállni. Nem aggódtam emiatt, mert ezt a versenyt csak tapasztalatszerzéznek szántam Salzkammergut előtt, nyugodt egyenletes tempót terveztem.
Az elején sikerült is nem ellőni a pulzust, szépen tekertem a tömegben, apránként haladtam át a sporttársakon, mások szélárnyékát kihasználva. Aztán hamarosan kezdődött az első mászás. Szép egyenletes tempóban haladtam, a széles dózerúton. A mászás első harmadában utolértek a rövidtávosok, voltak köztük, akik szép hangokat hallattak erőlködés közben. Gabeszt szokás szerint az elején magam mögött hagytam, mondván, hogy majd úgyis felér. Láttam is mindig fehér bukóját lepillantva az alsóbb szerpentinekre. Az első lejtőzés egy technikásabb, saras, köves volt, ahol a külföldiek megmutatták, hogy az ilyen részeken nem bírnak menni. Néhol nekem is le kellett szállnom, máshol alig bírtam kikerülni az előttem elcsúszó sporikat. Valahol ennek a lefelének az aljában értem utol Dantét, akivel a második mászás tetejéig szinte együtt haladtunk. Itt sem történt semmi érdekes, persze leszámítva, hogy 4 mászás volt a távon, melyeknek leküzdése darabonként kb. 1 órát vett igénybe. Frissítőpontokban nem volt hiány, és nagyon fasza terülj-terülj asztalkám volt: gélek, iso, banán, dinnye, víz, kóla, süti, stb. Legközelebb jövök, akkor nem tömöm tele a zsebem indulás előtt saját gélekkel, mert feleslegesen viszem a plussz súlyt. A pálya mellett nagyon sok tehén is volt, előfordult, hogy meg kellett állnom, átengedni hármat. Az első lefelét leszámítva a többi sotter volt, na, itt aztán bírnak menni az osztrákok, németek, nem is értem, hogyan. Egyszerűen félelmetes tempót diktálnak. Én meg azon vagyok, hogy ne essek le az útról a szakadékba. A harmadik mászás az nagyon durva volt, szó szerint mászni kellett, bringát cipelve. Hát ez egy kicsit kikészített idegileg, de legyűrtem, és utána újra erőre kaptam. A negyedik mászás előtt frissítő, jól beittam kólából, mondom itt már tuti utol fog érni a Gabesz, és akkor teszem rá a kereket, megyünk egy jó tempót felfelé. Hát jó tempót azt mentem, mert csak előzgettem az embereket, bár jelentősen gyorsulnom nem sikerült. A cél előtti lefelé jó technikásra, és sárosra sikerült, aztán a 4x pálya egy szakaszán kellett haladni, fasza döntött kanyarokkal. Beértem, az időm 6 óra pár perc, és Gabben már lefürödve, szépen felöltözve várt rám. Sajnos eltévedt, és lejött a középtáv útvonalán.
Gyors bringamosás, fürdés.

Lekajáltuk és leittuk a bónokat, nagyon finom ennivaló volt. Lőttem pár fotót egy 2011-es XTR-rel szerelt bringáról, amivel indultak is. Aztán szépen kényelmesen hazaindultunk.

Jó volt, sikerült jól beosztanom az erőmet, gyönyörűszép tájon, nagyon jól szervezett maratonon vettem részt.

Balaton Bike Fest Maraton - Jó kis maraton, szar szervezéssel

2010-06-14T22:03:00.005+02:00

Na, végre, az első hazai maraton idén.
Még a héten azt gondoltam, hogy elindulok a szombati XCO-n is, edzésként, de aztán kaptam a híreket, hogy milyen a "pálya": egy prérin kaszáltak egy nyomvonalat. Szombaton reggel meg is győződhettem nem megfelelősségéről. Még 29essel is iszonyatosan rázott, jó meleg is volt, így nem indultam el. Inkább frissítettük csapattársainkat. Jó döntés volt, látva a melegben meggyötört arcokat.
Délután pihi, este finom vacsi, aztán alvás. Szerencsére sikerült elkérni a légkondi távirányítóját, így tudtunk aludni is.
Vasárnap reggel korán kelés, pakolás, készülődés, kocsival beparkolás a rajt-cél területen. Tovább folytattuk a készülődést, befutott a support team is, elmondtuk nekik az instrukciókat. Aztán várakozás, mert a 10 órás rajt csúszott vagy háromnegyed órát, mert még folytak a nevezések, szép, mondom. Rajtnál beszólítás, persze én még nem kerültem a beszólítottak közé, de azért az zavart, hogy az elit nőket (középtáv) beszólították a beszólított és nem beszólított férfi hosszútávosok közé.
Rajttal nem volt gond, meg a betonos felvezetéssel sem, bár néha egy kicsit féltem, hogy el fogunk-e férni egymás mellett. Próbáltam nem magasra engedni a pulzusomat, ami a betonos emelkedő tetejéig sikerült is. Aztán innét valahogy nem sikerült kontrollálni, mentem, csak mentem, pulzus az egekben, csodálkoztam is, hogy kiket érek utol, és előzök meg. Dénes szerelt az út szélén, megint túl erős volt, és kitekerte a kereket a vázból. Vizdivel mentem egy darabon, lendületesen kerülgette a bénázókat, aztán valahogy elhagytam. Elértük az első frissítőt, megkaptam a két kulacsot, és nyomtam tovább, még mindig próbáltam nem menni annyira, mint amennyire a lábaim vittek, de nem sikerült 160 alá vinni a pulzusomat, tudtam, hogy meglesz ennek a böjtje... Beértünk egy erdősebb részre. Valahol itt hagytam el Fityiszt, aki a bozótban éppen defektet szerelt. Innét elég eseménytelenül telt az út, mindig volt kire tenni a kereket, de aztán valahogy elmaradt mindenki.

Másfél óra tájékán éreztem, hogy nagyon süt a nap, tömtem is magamba az elektrolit kapszulákat. Újra frissítés, finom hideg vizecske a fejemre, hátamra, jól esett nagyon. Szabiék mondják, hogy nagyon jól megyek, nyomjam neki. Megyek én nem kell aggódni, túlságosan is. Olyan 3 - 3 és fél óra tájékán elért a vég, itt volt a középtávos kör vége, ami sík dózerutas volt, na itt nem akart forogni a lábam, elfogyott az elektrolitos kapszula is. Az átvezető részen utolértem Zsoleszt, gondolom az előző napi XCO nem tett jót neki. Aztán hátranéztem, és jött...a kalapácsos ember, Gabesz személyében. Mondta ő is, hogy a masterban valószínűleg nagyon jó helyen vagyok, én meg mondtam neki, hogy jó, csak a lábaim már nem igazán forognak. Ő sem volt valami jó állapotban, itala már elfogyott egy ideje, adtam neki egy kortyinkát. Próbáltam menni vele, de nem jött össze. Aztán végre itatás újra, na itt már meg kellett állni, bevettem egy nagy adag elektrolitot is, meg döntöttem magamra a vizet.

Aztán itt ért a hidegzuhany, míg mi frissítettünk jött Dénes, mint a rakéta, mondom ne-ne. Megindultunk Gabesszal, de én nem bírtam a tempót, újra elment tőlem, felért Dénesre, aztán együtt haladtak, én meg egyedül, csak néha láttam a hátukat.

Újra visszaértünk Hidegkútra, újabb frissítés, információként közölték, hogy itt vannak előttem 20 másodperce. Innét újra erőre kaptam, bírtam forgatni a pedálokat. Próbáltam nyomni neki, ahogy csak bírtam, bár a combjaimban már éreztem a görcs támadását, éledezett a szörny. Eléggé sík volt a terep, és sok FNL, sikerült felérni Gabeszra, és Dénesre, yess! Aztán a szörny támadott, a bal combom belső fele úgy begörcsölt, hogy le kellett szállnom, és megmasszírozni magam. Hát mondom, ennyi, visszaültem, de érdekes módon egész jól bírtam haladni, újra képbe kerültek Gabeszék, az aquapark melletti rövid, kicsi emelkedő előtt még azt gondoltam, hogy meg tudom sprintelni, és beelőzni őket, de az emelkedő teteje előtt azt mondta mindkét lábam, hogy rotty, így innét szépen begurultam.
Alig bírtam összeszedni magam, nagyon kikészített a hőség. Sikerült lemosni magam a mosdóban, majd elmentünk zuhanyozni, most egyáltalán nem hiányzott, hogy nincsen melegvíz. Aztán visszaérve böngésztük az eredménylistát, amin furcsaságokat véltünk felfedezni: Dénes 3. én 4., de mit keres egy elit német srác, és Blazsó Marci a mi kategóriánkban az első és második helyen? Hát a szervezők igencsak elnéztek valamit, de nem csak a mi kategóriánkkal volt baj. A 18:00-ás eredményhírdetés csúszott, először bemondták, hogy fél órát, aztán nem mondtak semmit, olyan este 8 után pár perccel meg lett tartva a UCI kategóriák eredményhírdetése, aztán semmi, majd talán az egyik maratonon megtartják, ha addigra sikerül kibogozni a listákat. Mindegy, Dénessel megtartottuk a magunk eredményhírdetését, mint ahogy mások is megcsinálták még korábban. Kicsit szomorú voltam, hogy így elbaszták az egészet, régen volt az már, hogy dobogón állhattam.

Köszi a frissítést Szabi! Jó, hogy végre volt support teamünk is!

Kaktusbike Svätojursky MTB maratón 2010

2010-04-20T21:00:00.006+02:00

Avagy egy jó kis sarazás Szlovákiában.

Gabesz még az edzőtábor alatt találta ezt a maratont, mely egy 15 részes sorozat első állomása. Gyorsan el is döntöttük még ott, hogy indulunk. Gekko barátommal megbeszéltük, hogy nála alszunk Mosonmagyaróváron péntek este, persze ő ezt nem vette teljesen komolyan :)

Pénteken szokás szerint sikerült "időben" elindulni, este 10-re M'óváron is voltunk. Gyors cigányputri csinálás Gekko lakásában, pizzázás, Torrente nézés. Aludni nem sokat aludtunk. Reggel háromnegyed hatkor kelés. A navigációban keresem Szlovákiát, mint úticélt...nem találom, sajnos a letöltött Európa térképben valahogy nem volt benne. :D Akkor ez nem volt olyan vicces, mert nem vettünk szlovák autópályamatricát, így Pozsonyban kavarognunk kellett egy kicsit, míg megtaláltuk a helyes irányt, mert ugye csak az autópályák vannak kitáblázva. Szerencsére Szentgyörgy (Svaty Jur) kb. 2 percre van Pozsonytól. Azért nem igazán sikerült időben odaérni, így a nevezés, bringaösszerakás, és öltözködés után már csak 10-15 percünk maradt a rajtig, amit arra használtunk fel, hogy megtaláljuk, hol is van az. Nem a sportpályán volt, ahova beérkeztünk, hanem a falucska főterén. De sebaj, legalább nem volt idő izgulni, szinte egyből indultunk is.

A pálya tulajdonképpen két körből állt, plussz kiegészítéssel az elején és a végén.
Az elején próbáltam nem bekezdeni, mert idén edzéseken azt vettem észre, hogy két óra körül kezdek elfogyni. Furcsálltam, hogy Gabesz végig látótávolságban volt, de annak tudtam be, hogy ő sem akart bekezdeni. Az egyik betonos felfelén még fel is kapaszkodtam arra a 3asra, amiben ő is tekert. Miután letértünk erről a betonosról kezdtük megtapasztalni az előző egy hét esőzésének eredményét. Pocsolyák mindenhol, mély sár, patakátkelések. Nem úsztuk meg szárazon, nagyon nem. Az első kör közepe táján, olyan másfél óránál kezdtem érezni, hogy mintha fogyna az erőm. A második kör elejére Gabesz el is lépett, bár még egyszer láttam.

Ebben a körben kezdtem újra magamra találni, sikerült is megfogni egy hármas bolyt, majd le is szakítottam őket. Aztán egyszercsak előkerültek a rövidtávosok. Úgy emlékeztem, hogy ők 11-kor indulnak (mi 9-kor rajtoltunk), így nem vertük volna hátban őket, de sajnos 10 órakor startoltak. Sikerült elég sok embert utolérni, itt a szlovákoknál a rövidtávosok nagy része tényleg hobbista, ami nem baj, csak nem beszélem a nyelvüket, és sajnos az angolra nem mindig reagáltak megfelelően.

Valószínüleg azért jó hatással volt rám az, hogy mindig volt kit leszedni, így a második kört csak 3 perccel tettem meg lassabban, mint az elsőt. A végére betettek még egy mászást, ami nem esett már valami jól a lábaimnak, és az uccsó sík szakaszon is befújt a szél. Célban kivetítőn egyből láthattam, hogy a 9. helyen értem célba, aminek örültem. Megtaláltam Gábort, nem sokkal ért be előttem. Csodálkoztam rajta, de mint később kiderült kezdeti megfázás stádiumában volt, amire még rásegítettek a hidegvizes patakátkelések is.

A kocsinál "megfürödtünk" egy-egy palack ásványvízből. Anyu úgyis mindig örül a "tiszta" törölküzőknek. A bringamosónál nem vártuk ki a sorunkat, beszórtuk koszosan a bringákat. Visszasétáltunk a célterületre, megnéztük papíron is az eredményeket, itt kedvezőbb képet kaptunk, mert Gabben 5. én pedig 6. helyen értem célba. Egész jó kis eredmény, bár hozzá kell tenni, hogy a sáros pálya sokakat elriasztott az indulástól.
Kaptunk finom tésztát, melyet jóízűen elfogyasztottunk. Egy fél percet még nézelődtünk, majd hazafelé vettük az irányt. Otthon bringapucolás, dögfáradtan ágybaborulás.

Összeségében jó verseny volt, jó szervezés, pályakijelölés is rendben volt, két helyen lehetett eltévedni, de a problémát a második körre már orvosolták.

Tisztálkodás

Gyorsan száradt a sár...

Deviantmtb.hu féle lábfotózás :D

Elég rendesen beleszartak abba a ventillátorba...

Kész!

2010-04-18T20:11:00.008+02:00

Kicsit megkésve a bemutató az új bringámról:

Kona King Kahuna...vázra épített 29er.
Először a száraz tények egy excel formájában:
"Kona29er"
A súlya 11kg alatt van picivel.

Először furcsa volt, olyan, mint egy tank :D Mindenki azt kérdezi, hogy nem magas? De amikor felülök rá, egyáltalán nem érzem nagynak. A kormány a nyereghez képest nincsen annyira lent, mint a 26os bringámon, így a kézenállós lefeléket jobban be bírom vállalni, mint a régivel. A kerekei könnyűek 29eshez képest, tubeless rendszert használok, a Speci külsők 610-630g között vannak. A FastTrackeken nincsen sok minta, de anyaguknak köszönhetően nagyon jól tapadnak, valamint tuti rásegít még a 29esek talaj menti nagyobb felüleltű érintkezése is.
A 24-36 os tányérokkal és 11-34-es sorral kapott áttételek tökéletesen megegyeznek a 26osomon megszokott, és bevált 26-40 / 11-34 kombóval. Féltem egy kicsit a széles kormánytól, twentyninert már tapasztaltak véleménye szerint ez a minimum (680mm szélesség). És tényleg nem volt mitől tartani, nagyon jól irányítható a bringa.
Az összeszokást egyhetes edzőtábor segítette, ahova nem vittem más kerékpárt. És nem volt semmi gond, ahogy ráültem, otthon éreztem magam...
Azóta eltelt 3 hét, túlvagyunk egy saras maratonon, gyűlnek a tapasztalatok:
- A nagyobb kerék tényleg jobban átmegy a gödrökön
- Kisebb faágakon áthajtva meg sem érzem őket.
- Nagyobb a tapadás, a kevesebb mintázatú gumival is jól tapad. Még sárban is.
- Lendületesebben lehet vele haladni, meg kell tanulni kihasználni a lendület erejét :)
- A rosszabb gyorsíthatóságot nem nagyon érzem (mint írtam, könnyebbek a kerek, mint a 26osomon)

Egyszóval: szeretem!

Egyedüli problémás alkatrész: Sikerült elgörbíteni az XX elsőváltó külső lemezét. Azért azt hittem annál erősebb anyagból van, hogy egy felkapott lánc elgyűrje, persze a pehelysúlynak (121g) ára van.

Ezekből kellett összerakni:

Kész:

29er

2010-03-28T20:19:00.001+02:00

Lassan összeáll:

Danger: Állatok...szabadon

2010-03-24T19:12:00.004+01:00

Szép volt a mai nap, sikerült kétszer edzenem egy nap.
És mindkettő emlékezetes volt az címben szereplők miatt...

Reggel fent a TV-toronynál lakó kutyát voltak újfent szabadjára engedve, aztán gondolták, megnézik, hogyan bírok sprintelni. Rossz volt, pedig lefelé indultam, mert a Panoráma út felől érkeztem, csak pont jött 3 autó egymás után. Már előre láttam, hogy jönnek a kutyák, és be kellett raknom a bringát a 2. és 3. kocsi közé. Szerencsére a sofőr normális volt, és lassított. A farkaskutya egész kitartó volt, de ezt már tudhattam volna régebbi találkozásunkból is.

Aztán délután Bazitán domboztam, éppen az elsőn voltam túl, mikor egy tyúkot pillantottam meg az út szélén, éppen áti-felé totyogott. Gondoltam jobbról kerülöm, mert a bal oldalon voltak kerítés mögött a haverjai, jó előre szóltam is neki, hogy "poooááák". Valószínűleg rossz lehetett a kiejtésem, mert mikor mellé értem, megfordult, és berakta a fejét a küllők közé...nem tudom mi lett vele, nem mertem megállni, nehogy egy haragos gazda vasvilla végre hányjon. A bringának nem lett komolyabba baja, csak az első sárhányómon kellett kicsit igazítani.

Szóval, itt a tavasz, egyre többet lehet kint menni, vigyázzatok az állatokkal, és a humanoid formájúakkal is!

Szilveszteri maraton

2009-12-31T18:29:00.008+01:00

Na, neeem, én nem futottam, nem bírja a térdem.

De kísérőként már elég régóta részt veszek ezen a neves eseményen.
Általában Gabeszt kísérem a maratoni távon, de most máshogy alakult a dolog: Barátnőm már futkározik egy ideje, úgy gondolta, hogy kipróbálja magát a 12 kilométeren. Persze kíséretre szüksége volt. Gabesz csak előző nap, vagy a mai nap reggelén döntötte el, hogy a félmaraton helyett az egészet futja, Zsé kolléga frissítette.

Végigkísértem Szilvit, néha szüksége volt a noszogatásra, meg főleg a végén kellett kicsit meghajtani, így még emberi időben beért :D Legalább nem mondhatja, hogy nem fáradt el eléggé.

Az elején még vígan integet,de aztán...

Útban a TV-toronyhoz

Még nem volt kedvem hazamenni, meg gondoltam Gabesznak is jól jön a segítség, így elindultam Bozsok felé, jól számoltam, nem kellett rá sokat várni a hegy aljában. Innét végigkísértem. Pár részen elég szar volt az országútival átmenni, éppen csatornázás, vagy mi, volt a hegyen, és fasza ázott, mély nyomban lehetett menni. Mondjuk Zsé biztos jobban örült a kocsival...
Gábor sajnos a végére elfáradt, így nem sikerült megdönteni a tavalyi idejét, de elmondhatja, hogy újra leküzdte a környező dombokat.

Ködből támad

Focused

Jó volt kint lenni, nem volt rossz idő, de azért elfáradtam, annak ellenére, hogy nem terheltem meg magam annyira, bár a meredek emelkedőkön áttétel hiányában nem volt olyan kellemes felmenni :)
Nembaj, annál jobban fog esni este az itóka.

Boldog Új Évet! Találkozunk jövőre!

Javuló állapot

2009-12-30T18:16:00.001+01:00

Úgy néz ki, hogy talán kilábalok a megfázásból. Kedden elmentem bellre, most is elég megerőltető volt, bár nem annyira durva, mint ezelőtt. Könnyítetten, de végigcsináltam.

Szerdán szaunanap, utánaolvastam, a betegség vége felé már akár jó hatással is lehet a szervezetre. Előtte otthon megcsináltam a belles házifeladatot + feszítettem egy kicsit. Gabesszal mentünk, ő a többi kettlebelles csoporttárssal lenyomta az Ezerswinget, gratula nekik, remélem jövőre tudok csatlakozni én is.
Persze volt egy kis borulás a programban, mert az uszodában áramszünet volt, mikor odaértünk. Vártunk egy kicsit, de csak nem akart visszatérni, így megejtettük a Szilveszteri bevásárlást. Visszatértünk, szaunáztunk egy faszát (jó hosszúra sikeredett, de nem baj).

Megfázás, betegség

2009-12-29T16:35:00.004+01:00

Ejj, de utálok beteg lenni...
Most nem vagyok úgy igazán beteg, csak megfáztam, de már több, mint 1 hete. Persze nem bringázás közben.
És nem merek edzeni mellette, mert félek, hogy rosszabb lesz. Pénteken szép őszi idő volt: 18°C, napsütés. Aztán nagyon kikívánkoztam, sajnos nem használt, mert a szél eléggé fújt. Másnap elég szarul éreztem magam.
Meg persze még előtte kedden elmentem Kettlebell edzésre, ami most igazán fingatós volt, nem is bírtam megcsinálni, mert nem jutottam elég oxigénhez. Nagyon rossz volt, de azért próbáltam annyit csinálni, amennyit bírok. Lehet ki kellett volna hagynom, és pihenni.
Most azért már jobban vagyok, tegnap csináltam is egy kis belles edzést. Ma meg elnézek a közös edzésre, aztán kérek valami könnyített feladatsort.
Csak idegesít, hogy mindig bejön a Murphy törvénye: pont most vagyok szarul, mikor töménytelen idő áll rendelkezémre, hogy sportoljak.

Bringázások télen

2009-12-13T17:23:00.002+01:00

Nah, már jó régen írtam ide, meg igazából a franciaországi utat sem fejeztem be...

Eljött a rosszidő, de a bringázás nem állhat meg.
Időközben vettem egy Shimano téli bringáscipőt (MW-80) és egy Endura vízálló kabátot (Luminite), szép rikítósárga színben. Így legalább észrevesznek az autósok, sőt még egy villogó is van beleépítve.

Le is teszteltem őket, egy szép esős napon. Szerencsére nem zuhogott, de azért kaptam az égi áldásból rendesen. Minden fasza volt 1 óráig, amikor sajnos első sárvédő hiányában a cipőbe fentről befolyt a víz...hm...víztől tocsogó cipőben tettem meg utam hátralevő részét (+2 óra), de fázni nem fázott a lábam, mert elég meleg a cipő. De azért gondolhatjátok, hogy nem volt jó érzés. A későbbiekben ezt a hibát a kamásli felvételével orvosoltam, és az első sárvédő beszerezése is folyamatban.
A kabát nagyon fasza, azt hittem, hogy 2 óra körül elkezd átszivárogni rajta a víz, de a mai napon is ez volt rajtam, és ma nem esett, de mégis ugyanolyan vízes volt az alatta lévő hosszúfelső...hát igen, nem kicsit izzadok :D Szerencsére a pearl aláöltözék faszán elvezeti a vizet, így a bőrömön kevésbé érezem. Mindent egybevetve jó vételek voltak.

A mai napon pedig átszereltem a félig szétszedett montimról a csudaszép piros nokont az outira, mert már elegem volt a két katt -> egyet vált-ból. Sajnos az outikon alul vannak elvezetve a bowdenek, és ebben a lucskos időben szépen berohadnak, meg az út szemete is eltömíti. Kicsit babra munka volt, mert ugye nem egy original csomagolás volt, meg ki is kellet furkálni mindent (bowdenállító szemek a vázon, bowdenelvezető a középcsapágy alatt, hátsóváltó állítócsavar), hogy átférjen a nokon belső háza. Remélem most már fasza lesz.

Lohéac és Le Croisic

2009-10-11T21:24:00.007+02:00

A mai napon eltévedtünk egy településre (Lohéac), ahol megnéztünk egy autósmúzeumot. Volt itt minden, amit csak akartok. És nem csak kocsik, mindenféle közlekedési eszköz: hajó, kétéltű, tandem, pedálos kisautó, szekér...
Persze a fotóapparátom pont itt merült le, de szerencsére a többiek bőszen kattogtattak.

Ja, a múzeumhoz tartozik két versenypálya is, a nagyobbikon mindenféle Porsche, BMW, Subaru és egyéb finomság körözött. A kisebbiken meg drifttaxizás volt. Miután a BMW hátsó kereke feladta a harcot, mi is továbbindultunk.

Útközben találtunk egy jó kis éttermet, ami vasárnap ellenére nyitva volt, hurrááá! Ettük finom pizzát. Aztán üzemanyaggondjaink támadtak, mert már egész úton azt figyeltük, hogy hol van egy nyitva lévő benzinkút...hát nem volt. Aztán valami kútfélét láttunk, ahol volt mozgás: Egy önkiszolgáló, kártyás kút volt az. Fasza! Próbálom a kártyámmal, nem eszi...persze chippes kell neki, anyád...szerencsére kollégámé az volt.

Ezután szépen leautóztunk Le Croisic-ba, ami híres "sótermelő" vidék. Mindenfelé vizes gödröket lehetett látni, amit megtöltenek tengervízzel, és megvárják, hogy elpárologjon, aztán szépen visszamarad a só. Persze ne gondoljatok a szép fehér asztali sóra :D Egy kicsit barnás, zöldes...
Ezen a részen annyira sós a tenger, hogy minden fémet nagyon gyorsan megesz (nem vennék innen autót). Kisétáltunk egy világítóronyhoz, és ott is sok fémlétrának már csak a maradványai látszódtak, totál elpárologtak. Sikeresen könnyítettem magamon a világítótorony aljában lévő sziklákon állva, csak vigyázni kellett, mert rossz irányból fújt a szél, meg mindig jött egy csónak arrafelé :D Aztán visszafelé megtaláltuk a nyilvános WC-t is, de akkor már nekem mindegy volt.
Gyorsan fogyott az idő, és még meg akartunk nézni egy helyet, így bevágódtunk a kocsiba. Az óceánpartot követve gyönyörű kilátásban volt részünk, meg is kellett állni egy részen. Kb. 1 órás autózás után elértünk aznapi utolsó célunkhoz: Saint-Nazaire után van egy nagyon szép híd, ami egy öblöt ível át, és tényleg ível, mert szépen emelkedett az út rajta. A túloldalon meg kellett állnunk gyönyörködni, aztán vissza, és haza (azaz a szállásra). Huh, hosszú nap volt, le kellett pihenni hamar.

Képeket sajnos nem tudok felrakni (igazából nincs türelmem kivárni, míg ezen a szar neten felmegy). Ha majd lesz gyorsabb netem, akkor feltöltöm.

Saint Malo reloaded

2009-10-10T19:18:00.005+02:00

Nah, mivel korán kelés nem volt, így visszatértünk a közelebbi óceánpartra, Saint Maloba. Először az ócenáriumot terveztük megnézni, de aztán gondoltunk egyet, és megnéztük a partot, hátha fasza nagy dagály van...de nem volt. Kicsit magasabban volt a víz szintje, már nem tudtunk volna szárazon átkelni a közeli szigetre:

Sétáltunk jó sokat a parton, megnéztünk egy világító tornyot is. Ja sikeresen vizes lett a lábam, rosszul számoltam ki, hogy mennyire jön ki a hullám :)
Újra bevettük magunkat a történelmi belvárosba, és ettünk egy nagyon jófajta szendvicset. Ezt nevezem annak, nem mint az otthon akárhol kaphatót: Ropogósan friss bagett, bacon szalonna, paradicsom, salátalevél...nyammm.
Go vissza a kocsihoz, aztán irány az ócenárium. Hát, kicsit csalódtam...aki volt már ilyesmiben (én már voltam a Camponában), az már nem sok újdonságot talál. Egyedül talán a cápás terem volt jó, ahol körbe-körbe úszkáltak a vicsorgó ragadozók.

Az épületen kívül volt egy rájasimogató, de nem volt valami nagy szám, meg már tanult kollégám (járt már itt) elbeszéléséből tudtuk, hogy van valami "tengeralattjáró" szerűség is. Megnéztük...annyiból állt, hogy 4 személyes hengerek úszkáltak a vízben, amikbe felülről egy csigalépcsőn lehetett lemenni, a víz alatt lévő részbe, miközben mozgott, így igyekezni kellett, hogy mindenki beszálljon. Egy ablakocska volt vágva, amin keresztül egy érdekesen berendezett víz alatti világ tárult elénk (jobban is meg lehetett volna csinálni).
Na, de mindegy, ez is megvolt. A google maps-on láttuk, hogy van itt két híd is, gondoltuk, hogy kocsikázunk egyet. Így Dinard felé vettük az irányt. Az első, hosszabb híd volt errefelé. Kiderült, hogy ez tulajdonképpen az itt lévő ár-apály erőmű. Meg lehetett állni az oldalánál. Kicsit körbenéztünk, de nem volt semmi extra, csak büdös. Gyorsan továbbálltunk. Beértünk Dinardba, egész kis puccos városka, valami jobban menő üdülőövezet lehet. Volt Ferrari Testarossa a kaszinó előtt. A közelben vacsoráztunk, mert már nagyon éhesen voltunk. Érdekes volt a kaja, az eddig megszokottól eltérő volt, mert ízekkel is találkoztunk, csak itt már sok volt a jóból. Kicsit csípősre sikerült a kajám. Meg ez az este nem az enyém volt az tuti...fizetéskor két sms-t kaptam, nézem, kétszer szerepel ugyanaz az összeg, pedig a srác előttem húzta le a kártyám. Nem igazán beszéltek angolul, felhívtam a bankomat is, ahol mondták, hogy két tranzakciót látnak, aztán, hogy beszéljem meg az étteremmel, hogy küldjenek egy faxot, és az egyik tranzakció számát írják rá, hogy arról lemondanak. Na, persze, meg is fogják érteni. Hát nem is. Úgyhogy ennyiben maradt a dolog. Azóta az egyik összeget levonták, a másik meg zárolva maradt a számlán, így szerintem nem lesz gond, csak majd valamikor november elején oldják fel, várni kell, hogy elkölthessem :)
Rossz szájízzel hútunk vissza szállásunk felé. Persze a kisvárosban, miért is ne pont most, engem igazoltatnának? Szerencsére normális volt a rendőr, kicsit beszélt angolul is. Kérdezte, hogy miért vagyunk ott, mennyi ideig...sosem értettem ezt, mi köze hozzá, miért ne lehetnék ott? De persze szépen, illedelmesen válaszoltam neki.
Aztán mára sok volt a jóból, gyorsan ágyba bújtam.

Kukkants be az alábbi albumba:

Franciaország, Saint Malo Reloaded

Unalmas hétköznapok

2009-10-10T02:47:00.003+02:00

A hétköznapok kicsit monotonak, és unalmasak.
Meló reggeltől, estig. Aztán gyors bevásárlás a közeli szupermarketben, ami sosem sikerül gyorsra. Vacsorázni már egyre kevesebbszer megyünk el étterembe, mert ott tuti, hogy eltöltünk másfél órát.

Csütörtökön megint mosásnap volt. Közben bevásároltunk és vacsoráztunk is :)

Pénteken meg oda mertünk menni este 7 óra előtt vacsorázni egy étterembe, nagyon furcsán néztek. Aztán megnyugtattuk, hogy megvárjuk a hét órát, addig iszunk valamit.

Vacsora után megvarrtam a farmeromat, mert "kifingtam" a hátsóját. Nem tudom, de valahogy elhagyta magát a varrás a derékrészen, ideiglenesen összeraktam, majd apu megcsinálja otthon.

Hétvégére újra beterveztük a dél felé irányuló túrát, szombati napra. Hát ez megint nem fog összejönni, mert pl. most majdnem hajnali 3 van, és itt gépelem a blogomat. Meg is egyeztünk, hogy ma újra meglátogatjuk Saint-Malot. Van ott egy nagy akvárium, amit állítólag érdemes megnézni. Ha ma időben lefekszünk, akkor holnap irány dél!

Na, most gyorsan alszom! :)
Jóéjt!

Josseline chateau

2009-10-05T22:11:00.001+02:00

Na, ez a hétvége kicsit lazább volt, mint a többi.
Szombaton elautóztunk a kicsit több mint 50km-re lévő Josseling városkába.

Nagyon szép történelmi kis utcácskái és belvárosi része van.
Végigfolyik rajta egy folyó, aminek a partján található egy kastély, ami még a XI. században épült.

Persze azóta már leromboltkák-újjáépítették-leromboltkák-újjáépítették-leromboltkák-újjáépítették. Sz'al egy közel 100 éves épületet nézhettünk meg. Háromnegyedórás vezetés volt, persze franciául, milyen más nyelven...Ez idő alatt 4 nagy termen mentünk végig, na a termek is nagyok voltak, de nem annyira, hogy ennyi idő legyen, de egy-egy teremben ilyen sokáig tartott a mondóka.

Ezután szerettünk volna harapni valamit, mert már délután 3 is elmúlt. Azonban ezeknél a szemet franciáknál csak 12-14 között lehet ebédelni. Volt üdítő meg fagyi. Ittunk egy colát...

Aztán megpróbáltunk megkeresni egy felduzzasztott folyót...
Egy kis telefonos segítséggel, plussz a gps-szel sikerült is. Nagyon szép, majdnem olyan, mint egy tó. Igen aktívan sportoltak is a vízfelszínen.

Kicsit megfáradtunk, így irány haza, persze egy kis vacsit be kell dobni valahol Rennesben. Beérve a városban terelés fogadott minket, vissza kitereltek a körgyűrűre, mert pont a focistadionhoz értünk, ahol éppen focimeccs volt. Aztán valami csoda folytán sikerült egy olyan leágazásnál visszamenni, ami mellett volt egy bevásárlóközpont. Gyorsan megtámadtük a pizzériát. Finom desszertet ettem, a nevét ne kérdezzétek, de valami fagyi+fánk kombó volt. Vacsi után körülnéztünk, de nem volt semmi érdemleges vásárolnivaló. Ennivalót vettünk vasárnapra, semmi mást.

Hazakocsikáztunk, aztán ittunk egy kis bort, és nyugovóra tértünk.

Másnapra pihinap volt betervezve: Bementünk ebédelni Rennesbe, oda mentünk, ahová előző vasárnap, de most nem volt valami barátságos a kiszolgálás, egy idősebb pincér volt (vagy lehet, hogy ő volt a tulaj, és nem szeret vasárnap dolgozni), de az hagyján, hogy nem beszélt angolul (ehhez már hozzászoktunk), de még türelmetlen is volt. Gyorsan rendeltünk olyan kaját, amiről tudtuk, hogy jó lesz, aztán megettük és elhúztunk. Kerestünk egy másik kávézót, ahol ettünk desszertet, és ittunk egy jó kávét.

Franciaország Josselin

Vacsi

2009-10-02T05:47:00.000+02:00

Tegnap este csináltam egy kis vacsit a magyar csapatnak.

Jófajta hagymás, szalonnás rántotta. Jó egy kis hazai íz a sok francia kaja után.

És nézzétek, milyen érdekesek errefelé a teafilterek (bár még csak ezt az egy teát vettem, lehet, hogy csak ez ilyen):

Ja, a vacsi előtt meg mosoda volt a program. Bedobtuk a ruhákat a gépekbe, és elmentünk bevásárolni, és visszaérve még megvoltak a ruhák :)

Vasárnap - Rennes

2009-09-28T08:00:00.001+02:00

Vasárnapra egy rövidebb utat terveztünk, megnézzük a közeli nagyobb várost, Rennes-t.
Kipihenten dél körül vágtunk neki a rövidke útnak. Beautóztunk a centrumba, alámerültünk egy mélygarázsba, ami szinte kongott az ürességtől.
Dél lévén, először is kerestünk egy helyet, ahol magunkhoz vehetünk valami ennivalót. A legmegfelelőbbet a vasúti pályaudvarhoz közel találtuk meg egy kiülős egységben.

Ja, azt még mindenféleképpen meg kell említenem, hogy láttam kardán hajtású bringát. Ahogy sétáltunk a parkolóháztól az étteremig, találtunk egy helyet, ahol bringákat lehet kölcsönözni. Igen kedvező áron fasza kis egyenbringák vannak. Kapsz egy kártyát, azzal tudod elhozni, a város több pontján vannak ilyen kölcsönzők, ott le is tudod rakni, és vissza is kapod a pénzt. Először totál nem tűnt fel, hogy kardános, aztán láttam egy faszit elgurulni egy ilyen bringával, és valami furcsa volt: egyrészt a hangja (nem nagyon volt az a megszokott lánchang), valamint optikailag is hiányzott róla valami.

Íme.

Ebéd után elindultunk a folyócsak felé, ami átszeli a várost.
Betévedtünk a Saint Pierre katedrálisba. Előtte meg valami nagyon óvárosi részen jártunk, ahol vályogháznak tűnő, de többszintes épületek is voltak.

Aztán úgy gondoltuk, hogy már a szombattal együtt eleget gyalogoltunk, és elindultunk hazafelé. A városból kifelé még benéztünk egy bevásárlóközpont parkolójába, mert ugye az üzletek vasárnap zárva vannak.

A szálláson fotóztunk párat az épületről, hogy meg tudjuk mutatni, hol is lakunk.

Franciaország, Rennes

Első szombati kiruccanás

2009-09-27T07:00:00.001+02:00

Bonsoir!

A munkanapok errefelé igencsak hosszúak, ahogy elnézem majdnem mindenki simán eldolgozgat este 6ig. Így pénteken este a bevásárláson és vacsorán kívül már nem sikerült sokmindent csinálni. Vacsorára valami érdekességet/francia specialitást ettünk, galette a neve, és valami krumpliprósza szerű palacsinta. Nem tudtam, hogy az, jó éhes voltam, aztán annyit értettem az étlapból, hogy van rajta sajt, hagyma, meg szalonna. Na mondom ez jó lesz, aztán nem kicsit néztem, mikor kihozták. Jól nem igazán laktam vele, de utána sikerült rendelnem egy rendes palacsintát, bár fogalmam sem volt róla, hogy az lesz :D

Valami ilyesmi volt, csak kicsit szebb, ha lehet ezt mondani.

Aztán szépen, talán túl hamar el is jött a szombat reggel. Szombatra egy hosszabb kiruccanást terveztünk: Megnézni Le Mount Saint Michelt és Saint-Malo városát.
Ha jól emlékszem, akkor olyan 11 óra felé sikerült is elindulni, és negyed 1 felé meg is pillantottuk a kolostort.

Annyit kell tudni róla, hogy: Mount Saint Michel

Csináltunk ezermillió fotót, már azelőtt, hogy beértünk volna magába a kolostorba. A kocsitól még legalább 10 percet kellett gyalogolni, így volt rá idő. Aztán én azt hittem, hogy bent, csak a nagy üresség fogad, de tévedtem, nem is kicsit. Bent, az alsó utca totál be volt rendezve étteremnek, souvenir boltoknak. És csak úgy hömpölygött a tömeg. Szépen fellépcsőztünk a tetejére, közben vásárolva egy belépőt, és megnézegettük a belsejét is a monstrumnak. Meg kell hagyni szép.

Lefelé jövet kiderült, hogy nem csak csapattársam egy angyal, hanem én is az vagyok néha...

Megéhezvén, betértünk egy szendvics+üdítő+palacsinta menüre az egyik kiszolgálóegységbe. Vettünk pár képeslapot, meg egy hűtőmágnest az egyik gyűjtőszenvedéllyel megáldott kollégánknak.

Franciaország, Mount Saint Michele

Sajnos a kolostorhoz apály idején érkeztünk, így nem nagyon láthattuk közelről a óceánt (Itt a legnagyobb az árapály jelenség a világon, akár 13m-t is változhat a tenger szintje.), így el kellett mennünk a közelben lévő kalózvárosba, Saint-Maloba. Odaérve, a navigáció szépen bevitt minket az óváros macskaköves és kb. másfél autó széles (mindenhol parkoltak) utcácskáiba. Végül sikerül kikeveredni, és találni egy nyugis parkolóhelyet. Egyből az óceánpart felé vettük az irányt. Szép-szép, csak a víz kicsit már hideg így szeptember vége felé.

Találtunk pár partravetett szilikonimplantátumot is, vagy lehet, hogy medúzák, amelyek nem voltak elég gyorsak az apállyal szemben?

Ezután sétálgattunk még ide-oda, nézelődtünk egy szigetecskén is, ahová csak apály idején lehet kimenni, tábla is van kitéve rajta, hogy ha jön az ár, akkor meg ne próbáljunk visszamenni, szépen nyugodtan várakozzunk. Egy másik sziget is van a közelében, de oda már nem tudtunk volna átmenni száraz lábbal, pedig azon volt valami építmény (kastélyszerűség). Visszavettük magunkat az óvárosi részbe, hogy nézzünk valami harapnivalót. Nagy nehezen sikerült kikötni egy kínai étteremben, a kiírást az útiszótárammal nagyjából lefordítgattuk. De nem engedtek vacsorázni, mondták menjünk vissza 7 óra után...kb. 10 perc volt még addig. Sikerült elütni egy kis nézelődéssel, vettünk egy üveg bort, egy borszaküzletben, ahol francia mércéhez képest elég kedvesek voltak az eladók, maguktól mondták, hogy beszélnek angolul. Valamint érdeklődtek azután is, hogy honnét jöttünk, aztán megkérdezték, hogy Magyarországon készítenek-e bort? :)
Azért visszatértünk a kínaiba, mert egyik kollégám szeretne enni mindenféle tengeri herkentyűt. Én is valami garnélát választottam, nem volt rossz, de a jótól messze van...egy jó marhapöri dödöllével jobban esett volna. De legalább úgyahogy megtanultam evőpálca használatával táplálkozni.

Okosan egyed, vagy elveszem!

Vacsi után ettünk egy kis fagyit desszertnek. Hááát, ott nem olyan egy gombóc, mint nálunk, kb. háromszor akkora.

Meg is lett az eredménye, elég lett volna 2 gombóc a három helyett...

Be is sötétedett, így már nem volt mit tenni, mint hazafelé állítani a navigáció tűjét. Megint "korán" kerültem ágyba.

Franciaország, Saint-Malo

Gone to France

2009-09-24T22:41:00.000+02:00

Úgy alakult, hogy munkahelyem által szükséges eltöltenem néhány hetet Franciaországban, egy testvérgyárban, ahol ugyanolyan berendezéseket gyártanak, mint amilyenekkel én is dolgozom.

Mondjuk az a jó benne, hogy hétfőn szóltak, valószínűleg csütürtökön jönni kell. Jobban örültem volna, ha kicsit hamarabb, de hát ilyen az élet - változatos, ebből következik, hogy nem unalmas.

Ma hajnali 4-kor szépen útra is keltünk Ferihegy 1 felé (2 óra alvás után). Még sosem repültem...

Hét óra után párc tízperccel oda is értünk, szépen becsekkoltunk, aztán elidőztünk a váróteremben. A check pultnál a kisasszony mondataiból úgy értelmeztük, hogy 8:20-tól lehet felszállni a gépre, még szerencse, hogy előtte 5 perccel odamentünk. Kiderült, hogy pont ellenkezőleg, addig kell túlesni az átvilágításon...

A géphez busszal vittek, ami azt jelentette, hogy a busszal szemben állt egy repülő, kb. 20 méterre, és odáig gurultunk.

Hasonló busszal utaztunk olyan "sokat" a repcsiig

A gépre felszállva köszöntem szépen magyarul az utaskísérőnek, aztán rá kellett jönnöm, hogy a gép személyzete német :) De, hogy hol tanultak angolul, azt nem tudom, mert nem sokat értettem abból, amit a hangosbeszélőbe karattyoltak.

A felszállás nem volt gáz, egész jól húz a gép, aztán a levegőben míg elértük a repülési magasságot, néha kicsit érezni lehetett jó kis g erőhatásokat. Bár biztosan közel sincs a vadászpilótákat érőkhöz.

Tájkép a magasból

Párizs fölé sajnos felhős időben érkeztünk, így volt részünk felhőtakarón való átkelésben is. A pilóta egész finoman tette le a gépet, rosszabbra számítottam. Szépen lesétáltunk (vízszintes hosszú mozgófolyosót is igénybe véve) a csomagjainkért. Kicsit aggódtam, mert elég nehezen akart megérkezni az én bőröndöm.

Repülőnk

Ekkor olyan fél 12 felé járhatott az idő, így főnököm javaslatára kipróbáltuk a reptér éttermét. Ami nem volt vészes, csak nem nagyon beszélnek angolul (amúgy sehol sem), vagy csak nem akarnak, és a steaket véresen szeretik. De sebaj, éhesebb voltam, minthogy ezzel foglalkozzak.

Fogtunk egy taxit, mert annak ellenére, hogy azt mondták, hogy van közvetlen buszjárat a Montparnasse-ra nem nagyon találtuk meg a térképen. Egész hamar beértünk, bár kisebb dugó az volt útközben. Itt sikerült megvenni automatából a vonatjegyet a TGV-re. Aztán még volt olyan 50 percunk a vonatindulásig...

Az Eifel-torony pedig itt van csak egy köpésre...bár elég nagyot kell köpni, azt megmondom.

Gyorsan kerestünk egy csomagmegörzőt, ahová 72 órára 9,5 eur-ért be lehet rakni a csomagokat egy akkora szekrénybe, hogy mindhármunk utazója befért. Igazán adhattak volna valami kedvezmény, elvégre mi kevesebb, mint egy órára vettük igénybe. Aztán go to metró, persze előtte még Zalaegerszegen tartózkodó, amúgy párizsi lakos francia kollégámmal telefonon egyeztetve sikerült kisütni, hogy melyik metróval is kell menni a 14-ből. Jegyvásárlás, aztán gooo. Olyan hat megállót kellett utaznunk, és már láttuk is a tornyot. Persze ahhoz elég nagy, hogyha már látja az ember még elég messze legyen.

Nem volt sok időnk, így kiléptünk rendesen. A teret, amin áll sikerült elérni, de a lábát már nem tudtuk megtapogatni.

<=Ennyire sikerült megközelíteni.

Aztán rohanás vissza a metróra...aztán a csomagokért, feladatokat megosztva: ketten csomagok, egy fő pedig kideríti, hogy honnét is indul a vonat. Pár perccel indulás előtt fent is voltunk...nem kicsit dobott le minket a víz.

A Rennes-ig tartó út többé kevésbé alvással telt, no meg a TGV sebességének figyelésével (GPS-szel), ami sajnos az alvás és a nagy sebesség miatt csak azután volt lehetséges, hogy megálltunk egy helyen, de sajnos ezután egy lassabb szakas következett, ahol "csak" 160 km/h-val haladtunk. Na, majd hazafelé.

Rennes-ben hamar megtaláltuk az autókölcsönzőt, kicsit várni kellett, de megérte, mert egy A3-ast kaptunk. Nem rossz, csak lehetne egy kicsit több ajtaja a háromnál, mert így elég szar annak, aki hátra kerül. Bár amíg én vagyok a söfőr ez nem igazán zavar :)

Babráltunk egy kicsit a navigációval, mert nem sikerült név alapján megtalálni a helyet, ahova mennünk kellett volna, de a térképen sikerült kiszúrni, így hamar jó irányba keveredtünk.

Chartres-de-Bretagne-ban hamar megtaláltuk a gyárat (mivel szépen ki van táblázva). Aztán nem sikerült bemenni, mert mint később kiderült fél 5 után már nehezebb a bejutás, és a fogadó személyünk nem vette fel a telefont. Végül sikeresen előkerült, de nagyon sietett. Mondta, hogy kövessük a kocsját (kocka 1.2-es corsa), és megmutatja a szállásunkat. Elég szépen küldte a kis kocsinak a városka szűk utcáin, ami ezt azzal hálálta meg, hogy fújta kifelé az olajos füstöt :D

A szállásunk egy nagyobb házban van, bár kivülről nem is tűnik olyan nagynak, amiben több lakás van. Hárman kapunk 2 szobát, én vagyok a szerencsés, aki egyedül lehet. A házinéni persze nem beszél semmilyen külföldi nyelven, vagyis egyen, ami nekem külföldi, de neki az anyanyelve...azért kézzel-lábbal elmutogatja, hogy hetente egyszer kell takarítani, a szemetet szelektíven kell kidobni.

Irány a bolt, hogy legyen valami reggelink. Gyorsan felvásárjuk csak a legszükségessebeket. Aztán gyerünk vacsorázni, sikerül választani egy egész pofás kis olasz éttermet, ahol a pincérnő valamennyire beszél angolul. Nekem ízlik a pizza, a többiek kicsit ízetlennek találják az ételt (lasagne és bolognai).

Végül vissza a szállásra, hullafáradtan majdnem 15 óra utazás után álomra hajtom a fejecskémet. (Nem basztam oda...)

Főcím

2009-09-24T22:39:00.000+02:00

Nézzük csak:
Elkezdek blogolni, úgy érzem nem lesz hosszúéletű, de meglátjuk mi sül ki belőle.

Amire főleg lehet számítani:
Bringa
Bringa
Bringa
Autó
Utazás